Pókháló játék – érzelmek kifejezése fonallal

Csoportépítő alkalommal, reggeli körben, vagy amikor az érzelmek megfogalmazását szeretnéd gyakoroltatni. A végén mozgásos játékká alakítható.

Nehéz megnevezni, hogy mit érez a gyerek — az érzelmek felismerése és szavakba öntése az önszabályozás előfeltétele, mégis ritkán gyakoroljuk célzottan.

• Egy nagy pamutgombolyag
• Elegendő hely a körben üléshez

1. Üljetek körbe a földön. Fogd a gombolyag végét, és tartsd erősen.
2. Kezdd te: mondj egy érzést és annak okát — „Örülök, mert mosolyogva érkeztél ma.”
3. Gurítsd a gombolyagot annak, akihez szóltál, de a fonal végét NE engedd el.
4. Aki megkapja, ráteszi a kezét a fonálra, mond egy érzést, és továbbgurítja valakinek.
5. Így alakul ki a háló. Figyelj, hogy mindenki sorra kerüljön.
6. Amikor mindenki benne van, emeljétek fel együtt — nézzétek meg, mi keletkezett.
7. Ha van kedv és hely: a lefektetett hálón egyensúlyozva lehet járni, vagy székek lábára emelve ügyességi pályává alakítható.

A játék az érzelmek megnevezését gyakoroltatja. Ez az érzelemszabályozás meghatározó lépése: amit meg tudok nevezni, azt kezelni is könnyebb. ADHD-nál ez a készség jellemzően fejletlenebb, és emiatt az érzelmek gyakran közvetlenül viselkedésbe fordulnak — a gyerek nem azt mondja, hogy „dühös vagyok”, hanem dühösen cselekszik. A fonál kettős szerepet tölt be: kijelöli, ki beszél (ami a közbevágást kívánja kiiktatni), és láthatóvá teszi a kapcsolatokat. A keletkező háló nem csak látvány: konkrét, megfogható bizonyíték arra, hogy a gyerek része a csoportnak — ami sok ADHD-val élő gyereknek nem magától értetődő élmény.

• Kérdéssel: nem érzést mond, hanem kérdez valamit attól, akinek gurítja.
• Témára szűkítve: „mondj valamit, ami ma jó volt”.
• Mozgásos folytatás: a lefektetett hálón végig kell egyensúlyozni — így téri tájékozódás is lesz belőle.
• Székek lábára emelve: ügyességi pálya, amin átbújva, átlépve kell haladni.
• Kisebb csoportban, ha a nagy körben a fonal összegabalyodik.