„Csak akkor veheted elő, ha az előzőt eltetted”

Szabad játék idején, folyamatosan. Év elején vezetendő be, és onnantól következetesen tartandó.

A nap menetében a tevékenységváltás sokszor nagyon gyors, és az előző félbehagyva marad. A nap végére a terem tele lesz szétbehagyott játékokkal, a pakolás pedig hatalmas, áttekinthetetlen feladattá válik, ami garantált konfliktus.

• Nem igényel eszközt
• Opcionálisan: képes emlékeztető a szabályról, kitéve a játszósarokba

1. Vezesd be év elején, közös megbeszéléssel — ne utasításként, hanem közös megállapodásként.
2. Fogalmazd meg egyszerűen: „Új játékot akkor veszünk elő, ha az előzőt visszatettük.”
3. Beszéljétek meg a KIVÉTELT is: ha a gyerek bővíteni akarja a játékát (autóhoz garázst épít), az összetartozik, nem kell elpakolni.
4. Az első hetekben emlékeztess, ne büntess: „Mit kell előbb megcsinálni?”
5. Segíts a pakolásban a kisebbeknél — a szabály betartása nem azonos a magára hagyással.
6. Tedd láthatóvá: egy képes emlékeztető a játszósarokban segít az önálló felidézésben.
7. Tartsd következetesen. Egy alkalmi elnézés visszaveti a hetek alatt kialakult rutint.

A gyakorlat célja, hogy összekapcsolja a gyermek belső érzelmi élményeit azok külső, arckifejezésben megjelenő jeleivel. ADHD esetén ez a kapcsolat gyakran nem automatikus: a gyermek átéli az érzelmet, de nem tudatosítja, hogy az arca is tükrözi azt, és azt sem, hogy mások milyen következtetéseket vonnak le ezekből a jelzésekből. A tükör közvetlen és azonnali visszajelzést nyújt, így a gyermek saját élményen keresztül tapasztalhatja meg, hogyan jelennek meg az érzelmei a mimikájában. Ez segíti az önismeret fejlődését, miközben megalapozza mások arckifejezéseinek pontosabb értelmezését is. Ha a gyermek megtanulja felismerni saját arcán az egyes érzelmekhez kapcsolódó mimikai jegyeket, könnyebben azonosítja ugyanezeket másoknál is. A gyakorlat során feltett konkrét kérdések – például „Mit csinál a szemöldököd?”, „Mit mutat a szád?” vagy „Mit csinálnak a szemeid?” – azért különösen fontosak, mert az arckifejezést jól megfigyelhető, elkülöníthető elemekre bontják. Ez a lépésről lépésre történő megfigyelés segíti a gyermeket abban, hogy tudatosan felismerje és értelmezze azokat a finom mimikai jelzéseket, amelyek a társas kommunikációban meghatározó szerepet játszanak.

• Képes emlékeztetővel a játszósarokban, ha a szóbeli felidézés nem elég.
• Fokozatosan: az első hetekben csak a nagyobb játékokra vonatkozik, később mindenre.
• Fényképpel: fotó arról, hogy néz ki a polc rendezetten — ez a pakolás célját teszi láthatóvá.
• Otthonra javasolva a szülőknek: ugyanez a szabály a gyerekszobában is működik.
• Ha a szabály túl nehéz: kezdjétek azzal, hogy csak a nap végén kell mindent elpakolni, és onnan szigorítsatok.