Irányított választás – két lehetőség felkínálása

Minden olyan helyzetben, ahol elvárásod van a gyerekkel szemben, és számítasz az ellenállásra: pakolás, öltözés, átmenetek, feladat megkezdése.

A közvetlen utasításra az ADHD-val élő gyermek gyakran automatikus ellenállással reagál — nem a feladattal van baja, hanem azzal, hogy megint megmondják neki, mit tegyen. Napi több tucat ilyen helyzet halmozódik.

• Nem igényel eszközt

1. Döntsd el előre, mi az, ami NEM kérdés. A feladat elvégzése nem alku tárgya.
2. Keress két utat, ami mindkettő a célhoz vezet: „A legóval vagy a ceruzákkal kezded?”
3. Fogalmazz röviden. A hosszú magyarázat eltéríti a gyereket, mielőtt a választáshoz érne.
4. Kínáld fel a két lehetőséget, és utána HALLGASS. Adj időt a döntésre.
5. Fogadd el a választását, még ha a te sorrended nem is az lenne.
6. Ha a gyerek nem választ, válassz te: „Akkor most a legóval kezdjük.” Ne ismételd meg többször a kérdést.
7. Ne kínálj kettőnél többet — a sok lehetőség épp úgy megbénít, mint az utasítás.

A módszer az autonómiaigényre válaszol. Az ADHD-s gyerek naponta sokszor több korrekciót és utasítást kap, mint a társai — ebből fakad a beépült ellenállás, ami nem a konkrét feladatnak szól. A választás lehetősége visszaadja a kontroll élményét anélkül, hogy az elvárás sérülne: a cél ugyanaz marad, csak az út az övé. A két lehetőségre való leszűkítés lényeges: a nyitott kérdés („mit szeretnél csinálni?”) döntésképtelenséget okoz, mert a végrehajtó funkciók gyengesége épp a sok lehetőség közötti választást nehezíti. Kettő közül választani viszont kezelhető feladat.

• Sorrendre: „Előbb a matek vagy előbb az olvasás?”
• Módra: „Ülve csinálod vagy állva?”
• Időre: „Most kezded, vagy két perc múlva?” — de az időpontot tartsd be.
• Eszközre: „Kék tollal vagy feketével írod?”
• Óvodásoknál képekkel felmutatva, ha a szóbeli választás túl elvont.