Forró a labda

Csoportos foglalkozáson, amikor rövid, pörgős játékra van szükség — például egy hosszabb ülő szakasz után.

A várakozás és a bizonytalanság („mikor áll meg a zene?”) ADHD esetén nehezen viselhető — a gyerek vagy elkapkodja az átadást, vagy annyira izgul, hogy elveszti a fonalat.

• Egy labda (puha, könnyen fogható)
• Zenelejátszó — vagy taps, síp, ha nincs zene

1. Álljatok vagy üljetek körbe, elég közel, hogy az átadás könnyű legyen.
2. Beszéljétek meg a szabályt: amíg szól a zene, adogatjuk a labdát; amikor elhallgat, akinél van, az kiáll.
3. Kisebbeknél kézbe adjátok, nagyobbaknál dobható is — döntsd el előre, és mondd ki.
4. Indítsd a zenét, és állítsd meg váratlan időpontokban — ne legyen kiszámítható ritmusa.
5. Aki „kiesik”, kapjon szerepet: ő lesz a következő körben a zenemegállító. Így nem ül tétlenül.
6. Rövid körökkel játssz — ne húzódjon el annyira, hogy a maradók unatkozni kezdjenek.
7. Zárd le, amikor még van energia a csoportban, ne akkor, amikor már szétesik.

A játék a várakozás elviselését és a hirtelen jelre való reagálást gyakoroltatja. ADHD-nál a bizonytalan időzítés különösen megterhelő, ezért kell ügyelni arra, hogy a kiesés ne jelentsen kizárást: a zenemegállító szerep átadása azt biztosítja, hogy a gyerek aktív marad, és nem a tétlen üldögélés lesz a hibázás következménye. A körben adogatás emellett a szem-kéz koordinációt és a társ mozgásának követését is gyakoroltatja — a gyereknek időzítenie kell magát a mellette ülőhöz, ami folyamatos figyelmet kíván.

• Kiesés nélkül: akinél megáll, mond egy szót egy megadott témában, és megy tovább a játék.
• Két labdával egyszerre, ellentétes irányban — sokkal nagyobb figyelmet kíván.
• Zene nélkül: taps, síp vagy dobütés jelzi a megállást.
• Nevekkel: átadás előtt ki kell mondani annak a nevét, akinek adod — így a csoporttagok nevét is gyakoroljátok.
• Lassított változat: a labdát csak nagyon lassan szabad adogatni, ami a türelmet gyakoroltatja.