Ugrik a labda

Rövid mozgásos szünetként, amikor a csoport egy helyben ülve nyugtalanná válik. Eszközigénye minimális, és percek alatt lezavarható.

A felgyülemlett mozgásigény ADHD esetén nem szűnik meg attól, hogy a gyerek ülve marad — átalakul fészkelődéssé, székhintázássá, tárgyakkal babrálássá, ami zavaró viselkedés például egy tanóra menetében.

• Gumilabdák — vagy eszköz nélkül is játszható, elképzelt labdával
• Elegendő szabad tér az ugráláshoz

1. Mutasd meg a mozdulatot: szökdelés páros lábon, mint a pattogó labda.
2. Add hozzá a szöveget: „Ugrik a labda, még magasabbra!” Mondjátok együtt, hangosan.
3. Kezdjétek helyben szökdeléssel, hogy mindenki belejöjjön.
4. Változtass magasságot: „egészen picit… és most nagyot!” — a váltás tartja fenn a figyelmet.
5. Ha van labda, tartsák a kezükben vagy a térdük között — ez a testtudatot erősíti.
6. Haladó változat: szökdelés előre, körben, vagy egy kijelölt pontig.
7. Zárd lassítással: „a labda egyre lassabban pattog… és megáll.” Ez vezeti le az energiát.

Az ugrálás egyensúlyi ingerlést ad, ami az idegrendszer éberségi szintjét szabályozza — ADHD esetén ez a rendszer gyakran alulingerelt, és a gyerek épp ezért keresi folyamatosan a mozgást. A célzott, rövid ugrálás kielégíti ezt az igényt, így utána könnyebb a nyugodt figyelem fenntartása. A hangos kísérőszöveg nem díszítés: a mozgás verbális kísérése segít a saját cselekvés tudatosításában, ami a testtudat és az önszabályozás alapja. A záró lassítás a levezetést biztosítja — ez nélkül a felpörgött gyerek nehezen tér vissza az ülő tevékenységhez.

• Ülve, kis helyen: nem ugrálás, hanem sarok-emelgetés vagy a labda térdek közti szorítása.
• Számolással: tíz szökkenés, majd megállás — így az időbeli keret is látható.
• Állathangokkal: minden szökkenéshez tartozik egy hang, ami játékosabbá teszi.
• Párban: két gyerek egymással szemben szökdel, próbálva azonos ritmust tartani.
• Trambulinon, ha van rá lehetőség — jóval intenzívebb egyensúlyi ingerlés.