Rongybabásat játszunk – izomlazítás

Mozgásos tevékenység végén levezetésként, pihenő előtt, vagy amikor a gyerek feszült és nem tud lenyugodni. Két perc alatt is elvégezhető.

A saját test feszültsége gyakran észrevétlen marad — a gyerek nem tudja, hogy feszültségben van, és azt sem, hogyan tudná elengedni magát. Az „lazíts” utasítás számára önmagában értelmezhetetlen.

• Szőnyeg vagy puha padló
• Opcionálisan: rongybaba szemléltetésnek

1. Mutasd meg a rongybabát, vagy mutasd be magadon: „A rongybaba karja teljesen laza, lóg.”
2. Feküdjetek le kényelmesen a szőnyegre.
3. Kezdd a kezekkel: „Szorítsd ökölbe, erősen… tartsd… és most engedd el, legyél rongybaba.”
4. Haladjatok végig a testrészeken: kéz, kar, váll, arc, has, láb.
5. Minden szakasznál tarts 3–5 másodperc feszítést, majd hosszabb elengedést.
6. Hangsúlyozd a KÜLÖNBSÉGET: „Érzed, milyen más most, mint az előbb?”
7. Zárd egy teljes testes elernyedéssel: „Most az egész tested rongybaba.” Maradjatok így fél percig.

A progresszív izomrelaxáció azon alapul, hogy a feszítés utáni elengedés érzékelhetőbbé teszi az ellazulást, mint a puszta „lazíts” utasítás. Ennek ADHD-nál külön jelentősége van. A testtudat gyakran gyengébb: a gyerek nem érzékeli pontosan a saját izomtónusát. A feszítés–elengedés kontrasztja megtapasztalhatóvá teszi a különbséget, és ezzel egy használható eszközt ad a kezébe. A módszer emellett mélyérzékelési ingerlést is jelent — az izmok tudatos megfeszítése mélyérzékelési inger, ami önmagában is rendező hatású. A rongybaba-kép azért működik, mert egy konkrét, látható analógia helyettesíti az elvont utasítást.

• Rövidítve: csak a kéz és a váll, ha nincs idő a teljes végigjárásra.
• Ülve, széken, ha nincs hely a fekvéshez.
• Állatokkal: „legyél merev, mint egy robot… és most puha, mint egy macska.”
• Párban: az egyik gyerek óvatosan megemeli a másik karját, hogy érezze, valóban laza-e.
• Mesébe ágyazva: a rongybaba egy történet szereplője, akivel együtt lazul a csoport.