Terem-elrendezés – hol legyenek a padok, és miért

Tanév elején, teremcsere után, vagy amikor a jelenlegi elrendezés rendszeresen konfliktust okoz (torlódás, nehéz megközelítés, elszigetelt tanulók).

A hagyományos, szorosan zsúfolt padsorokban az ADHD-val élő tanuló körül nincs mozgástér, a tanár nehezen tud hozzá közel kerülni a megfelelő diszkrécióval (mások ne hallják, miről beszélnek), és a felállás is legtöbbször nehézkes a szűk hely miatt.

• Nem igényel eszközt, csak a meglévő bútorokat
• Opcionálisan: alaprajz papíron a tervezéshez

1. RAJZOLD LE az alaprajzot: ajtó, ablak, tábla, tárolók, radiátor. A tervezés papíron gyorsabb, mint bútort tologatni.
2. HAGYJ KÖZLEKEDŐ SÁVOT a padsorok között, ami elég széles ahhoz, hogy odaérj bárkihez feltűnés nélkül. Ez a legfontosabb szempont.
3. A TANÁRI MOZGÁSTÉR érje el minden tanulót: ha valakihez csak úgy jutsz oda, hogy fél osztály felugrik, ott nem lesz diszkrét jelzés.
4. JELÖLJ KI egy „állva dolgozó” helyet a terem szélén vagy hátul — egy magasabb pult vagy egy üres pad, ahol állva is lehet írni.
5. AZ AJTÓ KÖZELÉBE ne kerüljön az a tanuló, akinek nehéz ellenállni a folyosó ingereinek — de az se, akinek gyakran ki kell mennie levezetni.
6. PÁROS VAGY CSOPORTOS elrendezésnél számolj a beszélgetéssel: az ADHD-val élő tanulónál a szemben ülő társ folyamatos szociális inger.
7. PRÓBÁLD KI egy hétig, mielőtt véglegesíted. Az elrendezés hatása csak használatban derül ki.
8. VONJ BE a tanulókat: kérdezd meg, hol tudnak jobban dolgozni. Meglepően pontos válaszokat adnak.

Az elrendezés két dolgot dönt el, ami ADHD esetén kritikus. Az egyik a diszkrét beavatkozás lehetősége: ha oda tudsz sétálni a tanulóhoz és rákoppintani a padra, azzal elkerülöd a nyilvános rendreutasítást — ami a legrombolóbb eszköz. Ha viszont nem férsz oda, csak kiabálni tudsz a terem másik végéből. A másik a legális mozgás: ha van egy állva dolgozó hely, akkor a felállás nem szabályszegés, hanem opció. Ez megszünteti a napi konfliktusok jelentős részét, mert a tanulónak nem kell választania a testi igénye és a szabály betartása között. A tanulók bevonása az ülésrend kialakításába vagy az osztálytermi elrendezés kialakításába nem valamiféle helyes erkölcsi gesztus: ők pontosan tudják, hol zavarja őket a huzat, a fény vagy a szomszéd.

• U-alak: mindenki lát mindenkit, és a tanár a közepére tud lépni — jó megbeszélésekhez, kevésbé jó önálló munkához.
• Páros padok, széles közlekedővel: a leggyakoribb kompromisszum.
• Állva dolgozó pult a terem hátsó részében — több tanuló is használhatja, rotációban.
• Óvodában: a tevékenységi terek elkülönítése (építő, olvasó, alkotó) — a zajos és a csendes zóna ne legyen egymás mellett.
• Ha a berendezés nem mozgatható: marad az ültetési hely megválasztása.