Tükörkép – hogy nézel ki, amikor így érzed magad?

Érzelemfelismerés fejlesztésekor, kiscsoportos foglalkozáson. Jól kiegészíti az érzelemkártyás munkát: ott a képet, itt a saját arcot azonosítja.

Sok gyermek nincs tudatában annak, hogy arckifejezése milyen üzenetet közvetít mások felé, és gyakran nehezen értelmezi mások mimikáját is. Ez könnyen vezethet félreértésekhez a társas helyzetekben, hiszen nem mindig érti, miért reagálnak rá úgy, ahogyan.

• Tükör — elég nagy méretű legyen, hogy több gyerek is belenézhessen
• Rövid történetek különböző érzelmi töltettel (vicces, szomorú, meglepő)
• Opcionálisan: érzelmeket kifejező arcrajzok tépőzárral, faliszőnyegre

1. Takard le a tükröt, és helyezd el úgy, hogy a gyerekek belenézhessenek, amikor kitakarod.
2. Mesélj egy rövid, érzelmileg egyértelmű történetet — vicceset, szomorút, meglepőt.
3. A történet csúcspontján takard ki a tükröt: „Nézzétek meg magatokat!”
4. Beszéljétek meg, mit látnak: „Mit csinál a szemöldököd? És a szád?”
5. Nevezd meg az érzelmet közösen: „Ez a meglepett arc.”
6. Próbáljátok ki tudatosan is: „Mutasd meg, hogy néz ki a mérges arc.”
7. Kösd össze a kártyákkal: keressétek meg, melyik érzelemkép hasonlít arra, amit láttatok.

A gyakorlat segít összekapcsolni a belső érzelmi élményeket azok külső, látható megjelenésével. ADHD esetén ez a kapcsolat gyakran kevésbé tudatos: a gyermek érzi, hogy valamilyen érzelem van benne, de nem veszi észre, hogy ez az arcán is tükröződik, és azt sem, hogy mások ebből milyen következtetéseket vonnak le. A tükör azonnali, kézzelfogható visszajelzést ad, így a gyermek nem csupán magyarázatot kap, hanem saját tapasztalatot szerez arról, hogyan jelennek meg az érzelmei az arckifejezésében. Ez két szempontból is hasznos: egyrészt tudatosabban érzékeli, mit közvetít a saját arca, másrészt könnyebben felismeri ugyanezeket az érzelmi jelzéseket mások mimikájában is. Az olyan konkrét kérdések, mint például „Mit csinál a szemöldököd?” vagy „Mit mutat a szád?”, segítenek az arckifejezést kisebb, jól megfigyelhető elemekre bontani. Ezáltal a gyermek fokozatosan megtanulja felismerni és értelmezni azokat a finom mimikai jelzéseket, amelyek egyébként nehezen megfoghatók.

• Tépőzáras faliszőnyeggel: kirakják a kívánt érzelmet arcelemekből — szem, száj, szemöldök.
• Párban: egymás arcát figyelik meg tükör nélkül, és találgatják az érzelmet.
• Fotózva: lefényképezed a kifejezéseket, és később párosítjátok az érzelemnevekhez.
• Utánzással: te mutatsz egy arcot, ők utánozzák, majd megnevezitek.
• Történet nélkül: egyszerűen kérésre mutatják a különböző érzelmeket a tükör előtt.