Mi változott?

Ha eszköz nélküli figyelemjátékot akarsz: átmenetekben, várakozás közben, vagy amikor a csoportot össze kell szedni egy hangosabb szakasz után. Használható a napi rutin részeként is.

A környezet részletei gyakran nem rögzülnek — nem figyelmetlenségből, hanem mert a gyerek figyelme a feltűnő ingerekre fókuszál, a háttér pedig kimarad a figyelem spektrumából. Ez az észlelt világ szelektív, hiányos térképét eredményezi.

• Nem igényel eszközt — a meglévő berendezés és játékok elegendők

1. Nézzétek meg együtt a szobát. Mondjátok ki hangosan néhány dolog helyét: „A maci a polc tetején ül, a kék autó az ablaknál van.”
2. Kérj meg 1-2 gyereket, hogy menjenek ki — vagy egyszerűen mindenki forduljon háttal és csukja be a szemét.
3. Változtass meg EGY dolgot. Kezdd feltűnő változtatással: egy nagyobb tárgy átkerül máshová.
4. Hívd vissza a gyerekeket, vagy kérd, hogy forduljanak vissza.
5. Hagyj időt a nézelődésre — ne sürgesd. Ha elakadnak, szűkíts: „Az ablak környékén keresd.”
6. Amikor megvan, cseréld a szerepeket: most a gyerekek változtatnak, és te találod ki.
7. Következő körben tegyél kisebb, finomabb változtatást, ha az első könnyen ment.

A játék a vizuális részletfigyelmet és a környezet észlelt képének, állapotának megtartását gyakoroltatja. ADHD-nál a szelektív figyelem működik másképp: a gyerek nem „rosszul” figyel, hanem másként és másra — a feladat épp arra tanít, hogy a háttérre is érdemes figyelni. A közös, hangos „bemondás” az elején nem elhagyható: ez adja a fogódzót, ami nélkül a feladat véletlenszerű keresgéléssé válna. A szerepcsere pedig aktív kódolásra késztet: aki maga rejt el valamit, annak sokkal mélyebben kell megismerine a teret, ahol a tárgy elrejtése történik.

• Változtatás az öltözéken: valaki a körben megváltoztat valamit az ruháján (feltűri az ingujját, leveszi a hajgumit).
• Fotóval: készíts képet a szobasarokról, változtass, és a fotóval hasonlítsátok össze — így az emlékezet helyett a valós idejű vizuális összehasonlítás lesz a feladat, ami könnyebb.
• Több változtatás egyszerre (2–3), ha az előzőek már túl könnyűek voltak.
• Egyénileg, asztalon: 5–6 tárgy közül kettőnek kicseréled a helyét — kisebb tér, kevesebb inger, koncentráltabb feladat.
• Ha a csoporthangulat túl izgatott ahhoz, hogy a kitaláló a helységből kimenjen, akkor elég hátat fordítania a csoportnak, nem kell elhagynia a termet.