Szerepjátékok, dramatizálás

Szabad játékban folyamatosan, de célzottan is: ha egy visszatérő konfliktushelyzetet szeretnél feldolgozni, vagy egy közelgő eseményre (orvoslátogatás, iskolakezdés) készíteni a gyerekeket.

A szociális helyzetek gyakran kudarccal végződnek: a gyermek félreérti a jelzéseket, közbevág, vagy nem várja ki a sorát. Ezeket a helyzeteket élesben nehéz gyakorolni, mert a hibák azonnali következményekkel járnak.

• Szerepjátékhoz kellékek: babakonyha, orvosi táska, jelmezek, kendők stb.
• Opcionálisan: képkártyák helyzetekről (étkezés, születésnap, orvos, bolt)
• Elkülöníthető sarok, ahol a játék nem szakad meg folyton

1. Alakíts ki egy állandó szerepjáték-sarkot, ahol a kellékek elérhetők és a játék napokon át folytatható.
2. Hagyd, hogy a gyerekek maguk válasszanak szerepet — a kijelölés elveszi a játék lényegét.
3. Irányított változatnál adj helyzetet, ne forgatókönyvet: „Ez itt egy bolt. Ti vagytok a vásárlók, én az eladó.”
4. Figyeld meg, milyen szerepeket választ a gyerek — ez sokat elárul arról, mi foglalkoztatja.
5. Ha konfliktus alakul ki, ne oldd meg helyettük azonnal: kérdezz. „Mit szólna ehhez a boltos?”
6. Célzott feldolgozásnál játszd el a nehéz helyzetet, majd cseréljetek szerepet — a gyerek legyen a felnőtt.
7. A végén beszéljétek meg röviden, mi történt. Ne értékelj, inkább kérdezz: „Milyen volt orvosnak lenni?”

A szerepjáték biztonságos terepet ad a szociális helyzetek gyakorlására: a hiba itt nem jár valódi következménnyel, ezért a gyerek bátrabban mer próbálkozni. Ez ADHD-nál azért különösen fontos, mert a szociális készségek épp a következmények miatt nehezen fejlődnek — az éles helyzetben elkövetett hiba szégyent és elkerülést szül, nem tanulást. A szerepcsere külön hatóerő: amikor a gyerek a felnőtt szerepébe kerül, kívülről lát rá a helyzetre, ami a perspektívaváltást gyakoroltatja. Emellett a szerepjáték fenntartása tervezést és a szerep fejben tartását kívánja, ami a végrehajtó funkciókat is terheli és így fejleszti — méghozzá olyan tevékenységben, amit a gyerek magától is akar csinálni.

• Kártyákkal: helyzetkártyák közül húznak, ami irányt ad a játéknak.
• Célzott helyzetgyakorlás: eljátsszátok a visszatérő konfliktust, és kipróbáltok rá többféle megoldást.
• Szerepcserével: a gyerek játssza a pedagógust vagy a szülőt — gyakran meglepően tanulságos.
• Bábokkal, ha a közvetlen szerepjáték túl kitett helyzet — a báb mögé könnyebb elbújni.
• Egyénileg, egy felnőttel: ha a gyerek a csoportos szerepjátékban rendszeresen kudarcot vall, kezdd kettesben.